Kezdőoldal

Valamennyire talán már mindenki fárad, ez érezhető egy kicsit a levegőben (többség a mobilját bújja vagy olvas, amikor épp kimaradó), de a hangulat továbbra is töretlenül jó. Megvannak a szokásos csipkelődések, ezek tartják egyben a csapatot, még a mostani némileg hűvös idő sem rontja kedvünket.

Csütörtök reggel korábban kellett indulnunk a szállásunkról, mert csapatfotózásra mentünk. Idén nem csak fotó készült, hanem egy rövid videó is.

A kedd reggelt közös táncolással kezdtük a versenyhelyszínen, a többi ország képviselőinek nagy örömére. A lányoknak ez akkora lökést adott, hogy a négyből három mérkőzést megnyertek, igaz, ehhez az is kellett, hogy az U21 kabalafigurája (képünkön) a versenyteremben Brigit boldogítsa, közvetlenül a játék megkezdése előtt. A lányok többek között begyűjtötték az éllovas holland válogatott skalpját is.

Az első versenynap nem sikerült túl jól, de a csapatok nagyon motiváltan várták a hétfőt. Mindenki meg akarta mutatni, hogy tud ő jól is játszani.

Nekikezdtek a csapatok a küzdelmeknek, sajnos az első meccs egyik válogatottunknak sem sikerült jól, de a második fordulóban már megszületett az első győzelem, a U26 legyőzte Spanyolországot (erről később még egy partit is olvashattok). A nap utolsó fordulója sikeresnek volt mondható, hiszen a lányok a cseheknél, az U26-osok pedig az oroszoknál bizonyultak jobbnak. A legifjabbak még nem érezték meg a győzelem ízét, de lelkesen várják a hétfőt.

Öt autóval vágtunk neki a Somorjai Eb-nek, első utunk a szállásunkra vezetett a Duna partján kb. 30 km-re a verseny helyszínétől. A szállásunk eltér a megszokottól, előnye, hogy bármikor meg tudunk mártózni a Dunában és szép a környezet. A hátránya leginkább a távolság, minden nap utaznunk kell kétszer fél órát, és a sofőrök többnyire a játékosok, reméljük, nem fog ez gondot okozni.

Gondolom, sokan ismertek már versenyekről, de talán kevésbé tudott, hogy idén átvettem az utánpótlás irányítását Szabó Csabitól. A 2015-ös, tromsői Eb óta foglalkozom a lánycsapattal, és március óta az egész ifjúsági bridzs versenyfelkészülést felügyelem. A vasárnap kezdődő somorjai utánpótlás Európa-bajnokság kapcsán szeretném bemutatni csapatainkat és a stábot.

Nagy élmény volt a nyílt Eb párosversenyén játszani. Az alapélmény: nincs kihagyás, mert abban a pillanatban bünteti az ellenfél. A mezőny egy picivel gyengébb volt, mint amire számítottam, így csak fényévekkel volt erősebb, mint bármilyen mezőny, amiben én eddig kártyáztam. A párosverseny minden szépsége előjött, sajnos legtöbbször a kárunkra, de néha azért csináltunk szép dolgokat is (végtelen mennyiségű szurkolást kaptunk nem csak barátoktól, családtól, hanem tőletek is, ezért nagy hála, sokat segített)!

Emlékezetes élmény marad a részvételünk első felnőtt világversenyemen. Szűk egy éve elhatároztam, hogy a sok munka mellett áldozni illene ismét a bridzstudásom fejlesztésére, és rendeltem az interneten néhány örökzöld tankönyvet (Hugh Kelsey, mint Öveges professzor vezetett felfedező utamon). Kezdett letisztulni a játékom, a bajnokságokban egyre ritkábban követtem már csak el ordas hibát. Bridzs 2.0 korszakom jegyében tavasszal megszólítottam Szabó Csabit volna-e kedve 15 évvel ifipartnerségünk után egy ilyen kalandhoz. Csabi megérezte (az asztalnál is elképesztő viszonya van a paklival!), hogy ez kaland lehet, az utcahossznyi tudáskülönbség ellenére kihívást talált a buliban.

Ebben a cikkben arról lesz szó, hogyan beszélünk szeretett játékunkról mostanság, azaz 2017-ben. Nem bridzsszakmai kérdések kerülnek terítékre, nem is az, hogy miként népszerűsítjük a bridzset a magyar társadalomban (mert ugye azért teszünk ilyesmit is), hanem pusztán csak az, hogy milyen kifejezéseket használunk, illetve az, hogy mit gondolok én erről, esetleg mit javaslok, kitérve persze a bridzs szakszavainak általam preferált írásmódjára is.